1.0Anyáknak - Anyától ! https://anyafigyelj.cafeblog.huJucushttps://anyafigyelj.cafeblog.hu/author/j-pivnyikgmail-com/<p style="text-align: justify">22 évesen egy régi barátnőmmel beszélgettem telefonon. Nem volt kapcsolat köztünk  kb. 5 éve. Ő már férjes volt, két gyermek anyukája.</p> <p style="text-align: justify">Szóba került egy találka: "A gyerekek 7-kor vacsiznak,  fél 8-kor fürdenek, aztán irány az ágy." - mondta. "Legkésőbb 6-ra otthon kell lennünk."</p> <p style="text-align: justify">A tervezett programra nem jött el.</p> <p style="text-align: justify">Évekig rágódtam a dolgon. Miért nem lehet ezt a szentírást megszakítani - legalább egy alkalommal? A kedvemért. Miért kell ilyen vaskalaposan ragaszkodni hozzá? Csak egyetlen egyszer! Nem nagy ügy!</p> <p style="text-align: center">Tegnap végre kimenőt kaptunk. Mindkét lányomat 'örökbe' adtuk, így kitehettük a táblát: <em>"Szabadság miatt 13 órától zárva! Nyitás: 23 órakor!"</em></p> <p style="text-align: left"><a href="https://anyafigyelj.cafeblog.hu/files/2012/09/doll21.jpg"><img class=" wp-image-200 alignleft" title="Ébredések" src="https://anyafigyelj.cafeblog.hu/files/2012/09/doll21-300x271.jpg" alt="Éjszakai ébredések" width="270" height="244" /></a>Elmentünk múzeumba, ebédelni, baráti talira és moziba. Végre kettesben. Fura volt. Nagyon furi. De hogy élveztük!</p> <p style="text-align: left">Volt némi lelkiismeret furdalás. Szegény Kicsi, még csak 16 hónapos. De olyan ügyes ő, anyósom pedig profi.</p> <p style="text-align: left">Etet, fürdet, altat. Mehetünk!</p> <p style="text-align: left">És valóban. Mire hazaértünk, már evett, fürdött, aludt.</p> <p style="text-align: justify"><img title="Tovább..." src="https://anyafigyelj.cafeblog.hu/files/2012/09/trans.gif" alt="" /></p> <p style="text-align: justify">De aztán...</p> <p style="text-align: justify">00:15 Lefeküdtem aludni.</p> <p style="text-align: justify">01:30  Anyaaa! Itt vagyok Kicsim, gyere. Menjünk vissza csucsukálni. ... Jaa, nem. Kaki van!!!!</p> <p style="text-align: justify">2:15 Éhes vagy? Szomjas? Miért nem alszol? Ne sírj már? Mi baj???? Áááááaaaááá áááaaaaaááááá .....</p> <p style="text-align: justify">3: 20  ... Itt a cumisüveg. Finom! Igyál! Igyál már!! Na jól van... Elég? Apartalatt apartalatt ...</p> <p style="text-align: justify">4:00  ... Kéééérelek, mi baj? Leesel... ne forogj már... jajj, mondtam.. auúú.. ne, kicsim... Tente... Nem, nincs cici.. aludj .. Fázol? Inni?? Tente! Ciróka maróka.. ne sííír... mi baj.. Éhes vagy? Nincs cici, nincs... Inni??</p> <p style="text-align: justify">5:00   Csitt-csitt...áááaaaáááá ááááaaaaááá shhhhhhhhh. Végre.</p> <p style="text-align: justify">6:00   Ah, kérem a saját ágyam.</p> <p style="text-align: justify">Három teljes napig borult minden. Nem jól evett, nem jól aludt. Csak sírt és ölelgetett.</p> <p style="text-align: justify">16 hónaposan rajtakapott. Megléptem. Bizonyíthatóan.</p> <p style="text-align: justify">Barátnőm szerint is én szúrtam el: a vacsira és altatásra otthon kell lenni, bármi áron. Mert a gyermek-álom egy nagy utazás. Egy mini-halál. Csak mi engedhetjük oda őket. S nekik tudniuk kell, hogy visszavárjuk. Mi várjuk. És én nem voltam ott.</p> <p style="text-align: justify">Igaz, vannak apróságok is, amik soha nem fognak kiderülni.</p> <p style="text-align: justify">Lehet, hogy a Kincsem az ágyát utálta meg valamiért. De lehet, hogy én okoztam csalódást. Csalódást, mert hagytam éhezni. Mert éhezett, mostmár tudom. Pop-corn volt  a vacsora.</p>rich