Gondolkodtam ezen a szopizás dolgon.
Lássuk csak: egy csöppség kb 6 hónapos koráig napi 5×10 percet szopizhat. (Gyanítom, inkább többet, de a végeredmény így is brutál).
Magyarul napi 1 órát.
Intenzíven, verejtékezve, kemény munkával úgy, hogy közben erős érzelmi kötődése is van, hiszen nem csak az életéért eszik, hanem az édesanyja, a mindene, a másik énje bőréhez ér, illatát szívja, szívverését hallgatja.
Magyarul: függő.
Nézzük csak, mi, felnőttek, mit teszünk hasonlóan napi 1 órát ilyen lelkesedéssel!
????
Dohányzunk? Nassolunk? Kávézunk?
Csupa szenvedélybetegség… Aki napi 1 órát űzi ezeket, az már erősen függő, nem igaz?
Jó példák ezek? Nem … ezek elmaradnak az erős fizikai igénybevétel terén. Nem találok jobbat!
Esetleg még a táplálkozáshoz lehetne hasonlítani. Napjában többször végezzük, és egy berögzült mozdulatsor kíséri.
Mi lenne, ha evés/ivás közben – miközben az étel az asztalon, és mi előtte ülünk, érezzük az illatát – nem nyúlhatnánk hozzá, s nem emelhetnénk a kezünket soha többé a szánkhoz? És ha mégis emelnénk – étellel vagy étel nélkül, büntetést kapnánk.
Mivel ez a mozdulat már mélyen belénk ivódott, milyen gyorsan tudnánk erről leszokni? Hány fenyítést kapnánk, mire elfogadnánk, nem lehet, s akarunk sem nyúlna érte akaratlanul?
És milyen nehezen tudunk leszokni az édességről? A kávéról? Szenvednénk? Könyörögnénk? Trükköznénk? Napi 1 óra után hirtelen tilos!
Akkor most gondolj abba bele, hogyan kellene azt a gyanútlan csöppséget egyszer csak eltiltani attól, amihez fel sem ér a mi nassolásunk , kávénk, cigink!
Csodálkozunk, hogy könyörög? Hogy sír? Hogy jön utánunk!? Hát persze!
Mekkora űr maradhat a hirtelen elvett cici után? Ha nem akarsz neki nikotin tapaszként cumit adni, hagyj neki egy kis időt! Kb két hét levezetést. Hátha elég lesz… Hm…
Magadnak mennyi időt adnál?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: