Nem bántunk! Szeretünk!

– Hé! A Te csajod sem hagy neked békén?
– Nem, b….s, ahogy lefekszem, rögtön ott van! Hozza a lámpát meg a zsebkendőt. Esküszöm, mintha arra utazna, hogy nekem minél jobban fájjon! Inkább simogatna! Ha meg leállítom, rögtön megsértődik! Ahhh …

Háááát…

hogy miért van a csajoknak kurkászási kényszerük? És miért van szinte fizikai fájdalmuk, ha hirtelen abba kell hagyni? Majdnem olyan, mint a megszakított orgazmus…?!

Nem tudom. Bár van néhány tippem.
Először is: a majmoktól származunk. Nem biztos, de azt mondják. Így rajtunk maradt ez a szokás. Igaz, náluk a hímek is ezt teszik. Hogy erősítsék az összetartozást a klánban. Igaz, ők bármikor meg is hághatnák a lányokat, mégis… A mi férfiaink bezzeg nem igazán hívei ennek. Mármint a kurkászásnak. A hágás az más. De azt nem az összetartás miatt teszik… azt hiszem…

És mi?

Hüm. Nem lehet, hogy csak akkor jön ez elő nálunk, ha intimitásra vágyunk? Mert amikor a hátunk közepére sem kívánjuk őket, semmi pénzért sem nyomkodnánk azokat a mitesszereket, nem igaz?
Jaaa, hogy fáj??

Na és? Nekünk is fáj néha az ő kurkászásuk…

A fiúk szerint mi egyszerűen kínozni akarjuk őket. Nem merném egyértelműen cáfolni… Az tény: nyomkodás egyfajta elégedettséggel tölt el. Keresni-keresni-keresni, hopp, megvagy! Vadászat! Rajtuk, értük, nekik.

És kapcsolat-teremtés. Ha nem velük, akkor a pattanásaikkal. Hátha azok jobban fogalmaznak náluk.

Mi tehát törekszünk!

Mi kell ennél több?

Hogy többször főzzünk például? Na persze…

Az is lehet, hogy csak azt tesszük, amire magunk is vágyunk. Egy kis cirógatásra, molyolásra. Törődésre. Ha megfognák a kezünket, s mi kerülnénk alulra, nagyot csalódnánk? Attól függ…

A lényeg: Felfoghatnák már végre, hogy addig idilli minden, amíg ez vonz minket.
Mert ha már ezt sincs, semmi sincs.
És ha semmi sincs, mehetnek ‘kurkászni’ … szabadon!