De úgy mosolyogj, hogy minden fogad csillanjon!
Mert mit csinál a baba? Utánoz! Különben hogy tanulna meg beszélni, járni…
Mi mosolyogva fürdettünk, kakit szedtünk és veszekedtünk!
Nem utánoztuk a vonyító, siránkozó hangokat, hanem felnevettünk. Tegye azt ő is. Hamarabb abbahagyta a nyöszörgést! Nem volt nagy fáradtság tőlünk, csak mosoly kellett! Az meg ingyen van. És kéznél.
És Te? Mit szólnál Te ahhoz, ha örökösen csak a fehér fogsorokat látnád? Azt gondolnád, hogy Te szerencsés vagy? Hogy a szüleid nagyon boldogak veled? Hogy értékes ember vagy? Hogy rád itt vártak és várnak?
Hogy nőnél fel ebben a tudatában? Mosolyogva.
Erőltesd meg magad, és ne hagyd, hogy lássa, amit a szívedben néha rejtesz!! Legyen pozitív önképű és magabiztos gyermeked!
De legalább próbáld meg!
Az én két kis lányom örök-mosolygósak. Rájuk ragadt! 🙂 És akkora egójuk lett, hogy zeng a lépcsőház!
