A szabadságnak ára van. Türelemben mérik.

22 évesen egy régi barátnőmmel beszélgettem telefonon. Nem volt kapcsolat köztünk  kb. 5 éve. Ő már férjes volt, két gyermek anyukája.

Szóba került egy találka: “A gyerekek 7-kor vacsiznak,  fél 8-kor fürdenek, aztán irány az ágy.” – mondta. “Legkésőbb 6-ra otthon kell lennünk.”

A tervezett programra nem jött el.

Évekig rágódtam a dolgon. Miért nem lehet ezt a szentírást megszakítani – legalább egy alkalommal? A kedvemért. Miért kell ilyen vaskalaposan ragaszkodni hozzá? Csak egyetlen egyszer! Nem nagy ügy!

Tegnap végre kimenőt kaptunk. Mindkét lányomat ‘örökbe’ adtuk, így kitehettük a táblát:
“Szabadság miatt 13 órától zárva!
Nyitás: 23 órakor!”

Elmentünk múzeumba, ebédelni, baráti talira és moziba.
Végre kettesben. Fura volt. Nagyon furi.
De hogy élveztük!

Volt némi lelkiismeret furdalás.
Szegény Kicsi, még csak 16 hónapos.
De olyan ügyes ő, anyósom pedig profi.

Etet, fürdet, altat.
Mehetünk!

És valóban.
Mire hazaértünk, már evett, fürdött, aludt.

De aztán…

00:15 Lefeküdtem aludni.

01:30  Anyaaa! Itt vagyok Kicsim, gyere. Menjünk vissza csucsukálni. … Jaa, nem. Kaki van!!!!

2:15 Éhes vagy? Szomjas? Miért nem alszol? Ne sírj már? Mi baj???? Áááááaaaááá áááaaaaaááááá …..

3: 20  … Itt a cumisüveg. Finom! Igyál! Igyál már!! Na jól van… Elég? Apartalatt apartalatt …

4:00  … Kéééérelek, mi baj? Leesel… ne forogj már… jajj, mondtam.. auúú.. ne, kicsim… Tente… Nem, nincs cici.. aludj .. Fázol? Inni?? Tente! Ciróka maróka.. ne sííír… mi baj.. Éhes vagy? Nincs cici, nincs… Inni??

5:00   Csitt-csitt…áááaaaáááá ááááaaaaááá shhhhhhhhh. Végre.

6:00   Ah, kérem a saját ágyam.

Három teljes napig borult minden. Nem jól evett, nem jól aludt. Csak sírt és ölelgetett.

16 hónaposan rajtakapott. Megléptem.
Bizonyíthatóan.

Barátnőm szerint is én szúrtam el: a vacsira és altatásra otthon kell lenni, bármi áron. Mert a gyermek-álom egy nagy utazás. Egy mini-halál. Csak mi engedhetjük oda őket. S nekik tudniuk kell, hogy visszavárjuk. Mi várjuk. És én nem voltam ott.

Igaz, vannak apróságok is, amik soha nem fognak kiderülni.

Lehet, hogy a Kincsem az ágyát utálta meg valamiért. De lehet, hogy én okoztam csalódást. Csalódást, mert hagytam éhezni. Mert éhezett, mostmár tudom.
Pop-corn volt  a vacsora.