Szerepdilemma

Most légy egy pillanatra elsőszülött kisgyerek.

Anya  pocakos. Valakit cipel, de Téged már nem. Aztán elmegy szülni, s nem mondja meg, milyen lesz nélküle. Apa mehet, de Te nem. Mama vigyáz rád, s  egyedül, anya nélkül alszol. Talán fel sem hív, nem mesél, s nem altat.

Első találkozás a tesóval. Milyen jó nekik. Összebújnak! A picibaba szopizhat. Egyáltalán: ölben van, és anyához ér. Anya mosolyog. Mindenki mosolyog. Neked pedig mindenre vigyáznod kell. Mozdulataidat árgus szemmel figyelik.

Csitítanak. Rád szólnak. Mellőznek.

Na de miért? A Te anyukád volt hamarabb! Neked is jár! Sőt, csak neked jár. Eddig olyan jó volt. És most? Mi változott?

Ők ketten megint összebújnak. Te is akarod. Odabújni. Szopizni. Simogatni Mosolyogni. Szeretgetni és szeretgetve lenni.

Akkor most mi lesz?
Hagyod?
Dehogy. Anya eddig nem erre tanított! Védd meg magad, a tiéd!-  mondta. Miért mondanál le épp erről?! A világon a legáhítottabb kapcsolatról!?

Én is pici baba vagyok!!! Látod? … Oááá! … Én is kérek szopit! … Hol a cumim? … Felveszel? … Veled aludhatok?…Anyaaaa, gyere, pisilni kell. Gyere! Anyaaa! … Gyereeeee!

Nem, Kicsim! Te már nagy vagy! Ne csináld, elég nekem egy bébi! Tudsz Te egyedül is! Eddig tudtál. Akkor? Jajj, ne máár!! Hagyj már béékéén! Nem érdeeeed? Menj mááár kiiii!

Feladod?
Nem. Van alternatíva?
Nincs.
De mi lenne, ha kapnál?

Gyere, Kicsim! Segíts! Nézd, pelusozzuk át! Ringathatod. Játsszuk azt, hogy megeteted! Nézd, milyen ügyes anyukája vagy! Boldog lehet, hogy két ilyen jó anyukát kapott!

És anya boldog lehet, hogy neki csak egy picibabája maradt!

A kapuk nyitva állnak. Engedd magad mellé, különben a tesó szerepében próbál visszaszerezni téged!
Hidd el nekem, nem ez a könnyebb út!

Nekem két kisbabám volt, s a nagyobbik kisebb még
mindig átalakul, ha megérkezem.
Ez csak nekem jár!
Megdolgozik
értem.

Jó nekem…
!!!
?