1,5 éve új lakásba költöztünk. Életem első igazi panellakása. Volt pár bútorunk, egy 2 éves lányunk és egy hatalmas pocakunk.
Lakótelepi panel lakás a Duna partjától nem messze, roppant jó helyen.
De költözés után nem kellett egy hónap sem, és rájöttem,
– mit fogok minden áldott kedd és péntek hajnalban bezárni,
– mit nem fogok megengedni a lányaimnak reggel 8 előtt és este 8 után,
– miért fogok könyörögni minden nyáron, és miért minden télen,
– miért fogok felszisszenni minden reggel és miért minden este,
– miért fogok kampányolni az önkormányzat éjjeli melegedőjénél,
– miért fogom szeretni a rendőröket és a macskákat, és miért nem a tűzoltókat és a kutyákat,
– miért fogom sajnálni, hogy nem tartottunk egy szomszéd-beköszönőt a felújítás előtt,
– és miért fogok iránytűvel a zsebemben legközelebb éjszaka lakást keresni.
De ez nem a panasz helye. Szeretjük! És lassan mindenhez hozzászokunk. A baj csak az idővel van. Lassan telik.
Terveink szerint 5 év vár még itt ránk.
Azaz már csak 5,5*365/7*x2 alkalommal kell megelőznöm a hajnali 5-kor érkező kukás autót a lakás 5 ablakának bezárásával.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: