Változtass, ha változtatsz!

Meggyőződésem, hogy helyzetek adódnak a változtatásra. Csak észre kell őket venni.

Költözés, betegség, kirándulás vagy csak ágycsere.

Bármilyen körülmény, ami érinti az altatást. Amikor ő maga is kizökkent., s nem tudja, mi a megszokott, mit várhat el az új helyzettől. Veled ellentétben, neki nincsenek ötletei. Rád vár. Mit teszel.

Persze biztosan vannak elvárásai. Például a szopi. Az ébredések, a a cumizás.

De ha Te veszed kezedbe az irányítást, s határozottan felállítod az új szabályokat, vélhetően elfogadja azokat. Nem biztos, hogy rögtön. Nem biztos, hogy úgy, ahogy szeretnéd. De legalább elindultok az úton.

Merj lépni!

Mi mindig akkor váltottunk altatási rituálét, ha változott valami. Az utolsó ilyen eset a Kicsi éjszakai ébredései miatt történt. Azaz nem történt. Én változtattam a körülményeken. Velem aludt, cumival. Ami ugye én voltam. Óránként kérte. Csak úgy.

Meguntam – 17 hónap után…

Átköltöztettem a nővéréhez. Új szoba- új ágy – új közeg.

Csak a régi ágyában kap szopit lefekvés előtt. Aztán  még ébren az ágyába teszem. Sajnos 4-5 éjszakánkba telt, amíg azt is megszokta, hogy abban az ágyban hiába ébred éjjel, nem kap ‘cumit’. És láss csodát: átalussza az éjszakát. Összefüggő 6-7 órákat alszom! 3,5 éve először!

Az első pár napon mertem kimenni, és otthagyni egyedül elaludni. De mostmár olyan becses nekem a nyugalmam, hogy bennmaradok, amíg el nem alszik.

Már nem 3 perc alatt alszik el, hanem 20. Mert énekel nekem, puszilgat, forog. Aztán magától, oldalra fordulva kidől.

És én is.

Igen, ezt elrontottam. Milyen szép lett volna: beteszem az ágyba, aztán iszkiri. Most megint altatom. Mint a nővérét.

Valamit megint találhatok ki, hogy fogom erről is leszoktatni….