Meggyőződésem, hogy helyzetek adódnak a változtatásra. Csak észre kell őket venni.
Költözés, betegség, kirándulás vagy csak ágycsere.
Bármilyen körülmény, ami érinti az altatást. Amikor ő maga is kizökkent., s nem tudja, mi a megszokott, mit várhat el az új helyzettől. Veled ellentétben, neki nincsenek ötletei. Rád vár. Mit teszel.
Persze biztosan vannak elvárásai. Például a szopi. Az ébredések, a a cumizás.
Merj lépni!
Mi mindig akkor váltottunk altatási rituálét, ha változott valami. Az utolsó ilyen eset a Kicsi éjszakai ébredései miatt történt. Azaz nem történt. Én változtattam a körülményeken. Velem aludt, cumival. Ami ugye én voltam. Óránként kérte. Csak úgy.
Meguntam – 17 hónap után…
Átköltöztettem a nővéréhez. Új szoba- új ágy – új közeg.
Csak a régi ágyában kap szopit lefekvés előtt. Aztán még ébren az ágyába teszem. Sajnos 4-5 éjszakánkba telt, amíg azt is megszokta, hogy abban az ágyban hiába ébred éjjel, nem kap ‘cumit’. És láss csodát: átalussza az éjszakát. Összefüggő 6-7 órákat alszom! 3,5 éve először!
Az első pár napon mertem kimenni, és otthagyni egyedül elaludni. De mostmár olyan becses nekem a nyugalmam, hogy bennmaradok, amíg el nem alszik.
Már nem 3 perc alatt alszik el, hanem 20. Mert énekel nekem, puszilgat, forog. Aztán magától, oldalra fordulva kidől.
És én is.
Igen, ezt elrontottam. Milyen szép lett volna: beteszem az ágyba, aztán iszkiri. Most megint altatom. Mint a nővérét.
Valamit megint találhatok ki, hogy fogom erről is leszoktatni….
